Táncoló torták 1.

Az utóbbi időszakban két hasonló tortát kellett készítenem, ugyanabban a témában. Mind a két tortával 18. születésnapot ünnepeltek, és mind a két ünnepelt táncot tanul... balettoznak, latin táncolnak, néptáncolnak, mindent táncolnak.
Mindkét tortánál az alapkoncepció ugyanaz volt: emeletes legyen, a torta utaljon egy táncruhára, legyen rajta cukorcipő, illetve táncoló árnyak.
Az első torta egy kisebb, mini emeletes torta volt, így méreteiből adódóan egyszerűbb is.

Az alsó szintjét rózsaszín-fehér ombre-szirmokkal szoknyáztam, a felső szintje pedig - hogy csillapítsa az alsó szint hullámzásait - egyszerűen, letisztultan csak fehér lett. A szirmokat rózsaszirom kiszúróval szúrtam ki, majd egyesével formázó szivacsra helyeztem és a szélein átmentem a gömbvégű formázóval - az kicsit nyújt rajta, így lett ilyen fodros.
A tetejére egy világos arany latin tánccipőt helyeztem el, amit szintén ombre-fodrok vettek körül. A fodrok lezárásaként egy-egy világosabb gyorsrózsát tekertem, s odahelyeztem.

A torta oldalára egyszerűen egy fekete balettozó árnyfigurát vágtam ki, majd porcelánszerűre kiszárítottam, így szépen megállt, nem esett össze. Az ilyen, kiszárítandó formákat általában a cukorvirágokhoz használt masszából vágom ki, majd 1-2 napig szárítom, de feketét még sohasem sikerült igazán szépet szinezni - általában a sötét szürkés-kékes-zöldes minden árnyalata sikerül, de fekete soha. Ehelyett inkább a smartflex black velvetet használom, amit ugyanúgy kell használni, mint a virágmasszát, de a száradási ideje jóval kevesebb. Ezeknél az árnyaknál viszont nagyon kell vigyázni, mert elég vékonyak, keskenyek és nagyon könnyen törnek.

Hamarosan mutatom a másik "táncoló" tortát is, bár elég hasonló ehhez, mégis kicsit más. Az év elején pedig szorgosan készülünk a január 18-19-i XXI. Esküvő Kiállítás és Vásárra, ahol megtaláltok majd minket a Mennyegző Centrum standján (amiről egyébként itt olvashattok:  https://www.facebook.com/events/177252505806745/?fref=ts). Már a fejemben néhány terv megvan, de azok úgyis teljesen megváltoznak majd a készítés során.

Rongyos rózsa és orchidea

Ismét teljes mértékben rám bíztak egy tortát, annyi volt a kérés, hogy az alap fehér legyen, illetve 3 db fehér orchidea legyen a tetején, lila középpel.

 Hagyhattam volna mindenféle textúra nélkül a tortát, alul egyszerűen szalaggal átkötve, tetejére a virágokat... de ilyenkor szeretek újabb technikákat kipróbálni. Nagyon szeretem ezeket a textúrákat, életet visznek a tortába. Lehet, hogy az elkészítésük időigényes, mégis többet mutat, mintha csak egy-egy virágot szúrnék a torta oldalára vagy tetejére.

Nem tudom, hogy mi ennek a technikának a neve, ezért csak rongyos rózsának nevezem, mert oldalról rózsának tűnik, de azért kissé rongyos.

Látszólag egyszerű elkészíteni, azonban akadt vele némi gondom. Mivel hajnalban kezdtem készíteni, még elég hideg volt a kis "műhelyemben", így az anyag is elég hamar visszakeményedett és nem is akart úgy hajlani, mint ahogyan én az elvártam volna tőle. Először vékonyra, kicsit hosszúkásra kinyújtottam a fehér masszát, aztán kb. 1,5-2 cm vastag, minél hosszabb csíkokat vágtam belőle, és az egyik felére egy ecset végével újra rányújtottam. Ez azért szükséges, mert amikor tekerjük fel, az az oldala kerül kívülre, így oda elvileg hosszabb anyag szükséges - de csinálhatjuk úgy is, hogy a belső oldalt jobban gyűrjük, rongyoljuk. Ez így leírva talán bonyolultnak hangzik, elmagyarázni is nehéz... tényleg kéne néhány fázisfotót készítenem.
Amikor megvolt a csík, hosszában félbehajtottam, a felénél fog a tortához ragadni. Ragasztónak általában hagyományosan én is a cmc+víz keveréket használom, hol hígabbat, hol sűrűbbet, vagy épp, ahogy sikerül, de ide erősebb "kötőanyag" volt szükséges, mert ahogy elkezdtem feltekerni, a rózsa csúszott le a torta oldaláról, ezért csináltam egy jó erős cukorszirupot. Nem mértem az arányokat, sem a fokot, a gáztűzhelyig is lusta volna elmenni, több cukor, kevesebb víz, be a mikróba és amíg sűrű nem lesz... jó sűrű lett és nagyon ragadt, hamar megszárad - ez kell nekem.
Eleinte úgy próbálkoztam, hogy megfogtam a csíkot, tekertem egy kis közepet, azt felragasztottam a torta oldalára, majd próbáltam aköré tekerni a csík maradék részét. Így is meg lehet csinálni, de azért nehezebb, mert a cukor tényleg nagyon hamar kötött és ha valami nem oda került, ahova szerettem volna, akkor már nem nagyon tudtam elmozdítani. Ezért megpróbáltam először a silpaton feltekerni, egy-két helyre, ahol a körök érintkeznek, tettem egy-egy pont ragasztót, hogy ne csússzon szét teljesen, amikor felemelem a rózsát. A rózsákat erősen rögzítettem a tortához, egy kisebb gömbfejű mintázóval a csíkok közepén átmentem, hogy biztosan rögzüljenek, utána még eligazgattam a csík széleit, hogy ne lehessen látni, hogyan is illeszkedik a tortához.Miután ezzel készen voltam, már csak a rózsák közti helyeket kellett kitöltenem, ezt viszont csak a tortán lehet megcsinálni. Ugyanúgy a csíkot félbehajtottam, és egyszerűen felhelyeztem a rózsák közé. Nincs szabály, arra tekereghet, amerre akarom, akár kisebb rózsákat is lehet oda tenni.

Amit először csinálok, az mindig rengeteg időmbe telik... amíg kitalálom, hogy mit és hogy és hogy jobb, hogy szebb, hogy egyszerűbb... :( Ez a három kis rózsa így leírva nagyon gyorsan megvan, és valószínűleg, ha máskor csinálom már rutinosabb leszek és gyorsabb is, de ezt konkrétan több mint 2 órán keresztül csináltam. Amikor rájöttem, hogy már egy ideje csak "szüttyögök" (apukám szerint ezekkel a tortákkal állandóan csak szüttyögök), úgy kellett döntenem, hogy a másik oldala a tortának nem lesz végigrózsázva, csak a lezárása lesz hasonló stílusban elkészítve, mert még rengeteg dolgom volt.

A tetejére gyorsan feltettem az orchideákat, de a zöld levelek nagyon nem illettek hozzá, ezért arrafelé is húztam néhány rongyot, hogy ne legyen annyira üres a teteje.
A végeredmény tulajdonképpen nem lett olyan rossz, mint azt az első rózsa felhelyezése után gondoltam. Remélem, következőre tényleg gyorsabban, nagyobb rutinnal fogom készíteni. Lehet az esküvő kiállításra is készítek egy ilyen tortát, úgyis azon gondolkodom, milyen textúrákat lehet még megmutatni.
Lehet, hogy szembe megyek az árral, de nincsenek olyan terveim, hogy az esküvő kiállításra vagy a 2014-es évre "kollekciókat" tervezek. A "kollekció" szó nekem nagyon leszűkíti a választási lehetőségeket, azt sugallja, hogy ez van, ebből tudsz választani és pont. ... vagyis nincs más, nem csinálok olyat, amit a menyasszony szeretne, válasszon  a kollekcióból, azért van, hogy legyen miből választania. Én nem ezt szeretném. Csinálgatunk néhány tortát, amin bemutatunk néhány lehetséges színt, virágot, textúrát... ezeket átvisszük kisebb kísérőtortákra, és megmutatjuk, hogy desszert-változatban is lehetséges. Azt szeretném, ha a menyasszonyok maguknak terveznék meg a tortáikat, hogy egyedi tortájuk legyen, amilyet ők, maguk álmodnak meg a nagy napra - nem pedig én. Ezeken a tortákon látnak néhány lehetőséget, amiket kombinálhatnak úgy, ahogy akarnak, a saját ötletükkel ötvözve. Ezek a torták csak arra szolgálnak, hogy ötletet adjanak nekik, hogy innentől nyugodtan szárnyalhat a fantáziájuk... Azt hiszem ez az alapja annak, hogy egyedi tortákat alkothassunk az ifjú párnak, és a rájuk szabott menyasszonyi ruha és öltöny után "rájuk szabjuk" a menyasszonyi tortát is. Nem tudom, lehet, hogy aztán rosszul gondolom...
Már készül is a következő torta a kiállításra:

Egy óriás virágot szeretnék az elejére, majd meglátjuk, mi sül ki belőle... :)

Két egyszerű torta

Most két tortát szeretnék megmutatni. Az egyiket azért, mert nagyon egyszerű, de mégis azt hiszem, hogy 65. születésnapra igazán méltó. A másikat pedig azért, mert nagyon megszerettem a "rendelést"... Igen, a "rendelést" magát, ahogyan a vendégek részleteztek minden egyes momentumot a tortán, aminek a leírása konkrétan 2 oldalt vett igénybe.
Általában egy tortarendeléshez felírják, hogy milyen ízű legyen a torta, mekkora, milyen színű/formájú/feliratú stb. - max. 2-3 sorban. Itt is ugyanígy kezdődött, méret, íz... na de utána... :)
Kanapé legyen, de nem akármilyen, sötétbarna. Üljön rajta egy figura, barna nadrágban, bézs felsőben, metroszexuális sállal (az milyen??) a nyakában, svájci sapkában, szemüvegben. A szemüveg fekete legyen, a kerete vékonyabb, a szárak vastagabbak. Az egyik lábát tegye át a másikon, az egyik keze legyen ölében, fogja benne a vizsla-szerű kutya pórázát, a másik legyen a kanapé karfáján. A figura hasonlítson (??) Vanilla Ice-ra... hasonlítson?? Örülök, ha egy kerek fejet sikerül megcsinálnom, kerek orral, fehér kerek szemmel, benne egy fekete kerek valamivel... és ki az a Vanilla Ice? Erre meg kaptam azt a választ, hogy aki énekelte az "Ice-Ice, baby"-t. Jó. :) Ja, igen és a vizsla-szerű kutya a kanapé előtt. És valahova még fel kéne írni egy "Track 40"-et. Azt hiszem ennyi volt, le szerettem volna fényképezni, de elfelejtettem és a papír a kukában landolt már, amikor eszembe jutott.
Amúgy nagyon aranyos volt a pár, aki rendelte, és ők is kíváncsian várták, hogy mit hozok ki belőle. Hát még én... :) Vártam már, hogy elkezdhessem, mert kanapét még sosem burkoltam, és kíváncsi voltam, hogy vajon a háttámlával meggyűlik-e bajom. Szerencsére sikerült szépen bevonni, így utána pisztolyt ragadtam. Sötétbarna színt még sosem sikerült szépet keverni, ezért úgy döntöttem, hogy airbrush-sal fújom le. Avval amúgy is élethűbb. A probléma csak annyi vele, hogy képes vagyok belelendűlni és csak fújni-fújni és fújni, aztán túlfújni, m "ide is még egy kicsi", "oda is még egy pici", "most egy kicsit több pirossal", de az nem jó, ezért "kicsit több zölddel"... szóval nem egyszerű. Vagyis az, csak én bonyolítom túl. De a végeredmény jó sötét lett, mint egy bőrkanapé. Aztán elrontottam, m eszembe jutott, hogy a "varrást" előtte kellett volna elkészítenem. Gondoltam, megpróbálom utána.
Aztán ráültettem a nagyon kis egyszerű figurámat, aki cseppet sem hasonlított Vanilla Ice-ra, sem pedig az ünnepeltre - később kaptam róla is egy képet, hogy így kéne kinéznie. Utána egy egyszerűbb barna kutyát melléültettem, és ilyen lett a végeredmény:

A figura:

A másik torta egy egyszerűbb, fehér dísztorta. Ugyanolyan virágot választottam hozzá, mint amit már más tortánál is mutattam. Ez a virág eléggé egyszerű, mutatós, nagy helyet foglal és gyorsan elkészül. 3-4 különböző nagyságú kört kell kiszúrni fondant-ból vagy marcipánból, a széleit átnyújtani a hegyes mintázóval vagy egy ecset másik végével, majd egymásra pakolni őket. A közepére cukorgyöngyöket tettem, de akár lehetne folytatni a fodrokat is.

Iciri-piciri esküvői torta

Az esküvői tortáktól megszoktuk, hogy általában nagyok. Ez a hétfői esküvői torta cseppet sem volt nagy, a maga iciri-piciriségével mégis nagyon szép lett és méltán képviselte az alkalmat. A felső szintje csupán 4 szeletes volt... :)
A párnak nagyon megtetszett a váci Esküvő Kiállításon bemutatott lila tortánk, így annak stílusában - némi módosítással - szerettek volna egy kicsinyített hasonmást.
Az legalsó szintet élénk lila fodrokkal díszítettük... ez annyira nem egyszerű feladat, elég sok időt igénybe vesz minden egyes fodor elkészítése.

A következő szint már gyorsabban ment. A menyasszony nagyon szereti a csillogást, a csillogó dolgokat, így ragaszkodott ahhoz, hogy a felső két szint strasszkövekkel legyen lezárva. A csipke is közel áll a szívéhez, ezért a felső szinten a strasszkövek alá vékony csipkedíszt rejtettünk el. A tortát ezenkívül még két cukorból készült orchidea is díszítette, ami nagyon megtetszett néhány vendégnek, és haza is akarták vinni, de az örömanya nem szégyenkezett, kijelentette: "Az az ifjú páré! Ők viszik haza!". :)

A színt illetően némi hezitálás volt, mert a menyasszony szerette volna, ha a torta rózsaszín, "Ez az én esküvőm, azt szeretném, ha rólam szólna, és én szeretem a rózsaszínt!" - magyarázta. Később a vőlegénnyel mégis a lila mellett döntöttek, ami egyébként a 2014-es esküvők egyik meghatározó színe.

A lila egyébként a mérsékletesség színe, az értelem és a vágy, valamint a bölcsesség és érzelmek közti harmónia megteremtője.
Az esküvők színterén a lila mellett 2014-ben még igazán trendinek fog számítani a meleg kávészín, a citrus színei, valamint az antikolt is igen menő lesz - 2014-ben házasulandóknak érdemes erre figyelni, persze, akik nem a klasszikus vonalat követik.

Készítettem ismét egy kis montázst a tortáról, fogadjátok szeretettel!

Elkezdem...

A napokban úgy döntöttem, létrehozok egy blogot, ahol megoszthatom Veletek tortás élményeimet, a velük járó örömet, boldogságot, nehézségeket és fejtöréseket. Mert hogy nem mindig olyan egyszerű egy tortát elkészíteni, mint azt gondolnánk... :)
A blog mindeddig nagyon messze állt tőlem, és még mindig nem sikerült kialakítanom benne egy olyan kinézetet, amilyet igazából szeretnék. Rengeteg opció közül lehet választani, és a felét azt sem tudom, hogy mire való, de majd csak belejövök... vagyis remélem.
Kb. három évvel ezelőtt, a kislányom megszületése után kezdtem el komolyabban foglalkozni a torták világával, egy tanfolyam után. Azóta már számos gyerektortát, esküvői- és dísztortát készítettem.

Legelőször most egy olyan tortát mutatok meg, ami ugyan sok nehézséggel nem járt, mégis rengeteg fejtörést okozott. Szombaton csörgött a telefon, hogy egy kedves Vendég vasárnapra szeretne egy három emeletes tortát, fehérre burkolva, a feleségének. Először azon tanakodtunk, hogy egyáltalán belefér-e az időnkbe a betöltés, burkolás és díszítés. Úgy döntöttünk, hogy - a szoros határidő ellenére - elkészítjük a tortát. Végül a betöltéssel sok probléma nem adódott, mert mind a három szintet puncsból szerette volna. Viszont annyira el voltunk foglalva a határidővel, hogy elfelejtettük megkérdezni, hogy milyen díszítést szeretne. Így ennyi információnk maradt: három emeletes puncs torta, fehér, nőnek. Ilyen esetben azért jó tudni, hogy milyen alkalomra, milyen korosztálynak... nem biztos, hogy ugyanaz tetszik egy húszévesnek, mint egy ötvenesnek.
Sebaj - gondoltam magamban, kicsit önző módon -, legalább csinálhatok olyat, amilyet én szeretnék, csak a színekben nem válogathattam: maradni kell a fehérnél. Mostanában nagyon megszerettem a fodrokat, ezért a torta is fodros lett (mondtam, hogy önző módon!): fodros szoknyás lett az alsó szintje, és a virágokat is fodrokkal oldottam meg. :) Miután elkészült a fehér kis torta, nagyon egyhangúan fehér lett... :( Mivel még a virágok közepét nem fejeztem be, úgy döntöttem kicsit megtöröm ezt a nagy fehérséget. Nem túloztam el, mert csak annyival törtem meg, hogy törtfehér cukorgyöngyöket tettem a "porzó" helyére. És íme, ilyen lett a torta:

A virág közepe a cukorgyöngyökkel:

És készítettem róla egy kis montázst is, a részletekkel:

Nagyon remélem, hogy az ünnepeltnek is tetszett. Mi nagyon megszerettük ezt a kis fodros tortát. :)