Nem tudom, hogy mi ennek a technikának a neve, ezért csak rongyos rózsának nevezem, mert oldalról rózsának tűnik, de azért kissé rongyos.
Látszólag egyszerű elkészíteni, azonban akadt vele némi gondom. Mivel hajnalban kezdtem készíteni, még elég hideg volt a kis "műhelyemben", így az anyag is elég hamar visszakeményedett és nem is akart úgy hajlani, mint ahogyan én az elvártam volna tőle. Először vékonyra, kicsit hosszúkásra kinyújtottam a fehér masszát, aztán kb. 1,5-2 cm vastag, minél hosszabb csíkokat vágtam belőle, és az egyik felére egy ecset végével újra rányújtottam. Ez azért szükséges, mert amikor tekerjük fel, az az oldala kerül kívülre, így oda elvileg hosszabb anyag szükséges - de csinálhatjuk úgy is, hogy a belső oldalt jobban gyűrjük, rongyoljuk. Ez így leírva talán bonyolultnak hangzik, elmagyarázni is nehéz... tényleg kéne néhány fázisfotót készítenem.
Amikor megvolt a csík, hosszában félbehajtottam, a felénél fog a tortához ragadni. Ragasztónak általában hagyományosan én is a cmc+víz keveréket használom, hol hígabbat, hol sűrűbbet, vagy épp, ahogy sikerül, de ide erősebb "kötőanyag" volt szükséges, mert ahogy elkezdtem feltekerni, a rózsa csúszott le a torta oldaláról, ezért csináltam egy jó erős cukorszirupot. Nem mértem az arányokat, sem a fokot, a gáztűzhelyig is lusta volna elmenni, több cukor, kevesebb víz, be a mikróba és amíg sűrű nem lesz... jó sűrű lett és nagyon ragadt, hamar megszárad - ez kell nekem.
Eleinte úgy próbálkoztam, hogy megfogtam a csíkot, tekertem egy kis közepet, azt felragasztottam a torta oldalára, majd próbáltam aköré tekerni a csík maradék részét. Így is meg lehet csinálni, de azért nehezebb, mert a cukor tényleg nagyon hamar kötött és ha valami nem oda került, ahova szerettem volna, akkor már nem nagyon tudtam elmozdítani. Ezért megpróbáltam először a silpaton feltekerni, egy-két helyre, ahol a körök érintkeznek, tettem egy-egy pont ragasztót, hogy ne csússzon szét teljesen, amikor felemelem a rózsát. A rózsákat erősen rögzítettem a tortához, egy kisebb gömbfejű mintázóval a csíkok közepén átmentem, hogy biztosan rögzüljenek, utána még eligazgattam a csík széleit, hogy ne lehessen látni, hogyan is illeszkedik a tortához.Miután ezzel készen voltam, már csak a rózsák közti helyeket kellett kitöltenem, ezt viszont csak a tortán lehet megcsinálni. Ugyanúgy a csíkot félbehajtottam, és egyszerűen felhelyeztem a rózsák közé. Nincs szabály, arra tekereghet, amerre akarom, akár kisebb rózsákat is lehet oda tenni.
Amit először csinálok, az mindig rengeteg időmbe telik... amíg kitalálom, hogy mit és hogy és hogy jobb, hogy szebb, hogy egyszerűbb... :( Ez a három kis rózsa így leírva nagyon gyorsan megvan, és valószínűleg, ha máskor csinálom már rutinosabb leszek és gyorsabb is, de ezt konkrétan több mint 2 órán keresztül csináltam. Amikor rájöttem, hogy már egy ideje csak "szüttyögök" (apukám szerint ezekkel a tortákkal állandóan csak szüttyögök), úgy kellett döntenem, hogy a másik oldala a tortának nem lesz végigrózsázva, csak a lezárása lesz hasonló stílusban elkészítve, mert még rengeteg dolgom volt.
A tetejére gyorsan feltettem az orchideákat, de a zöld levelek nagyon nem illettek hozzá, ezért arrafelé is húztam néhány rongyot, hogy ne legyen annyira üres a teteje.
A végeredmény tulajdonképpen nem lett olyan rossz, mint azt az első rózsa felhelyezése után gondoltam. Remélem, következőre tényleg gyorsabban, nagyobb rutinnal fogom készíteni. Lehet az esküvő kiállításra is készítek egy ilyen tortát, úgyis azon gondolkodom, milyen textúrákat lehet még megmutatni.
Lehet, hogy szembe megyek az árral, de nincsenek olyan terveim, hogy az esküvő kiállításra vagy a 2014-es évre "kollekciókat" tervezek. A "kollekció" szó nekem nagyon leszűkíti a választási lehetőségeket, azt sugallja, hogy ez van, ebből tudsz választani és pont. ... vagyis nincs más, nem csinálok olyat, amit a menyasszony szeretne, válasszon a kollekcióból, azért van, hogy legyen miből választania. Én nem ezt szeretném. Csinálgatunk néhány tortát, amin bemutatunk néhány lehetséges színt, virágot, textúrát... ezeket átvisszük kisebb kísérőtortákra, és megmutatjuk, hogy desszert-változatban is lehetséges. Azt szeretném, ha a menyasszonyok maguknak terveznék meg a tortáikat, hogy egyedi tortájuk legyen, amilyet ők, maguk álmodnak meg a nagy napra - nem pedig én. Ezeken a tortákon látnak néhány lehetőséget, amiket kombinálhatnak úgy, ahogy akarnak, a saját ötletükkel ötvözve. Ezek a torták csak arra szolgálnak, hogy ötletet adjanak nekik, hogy innentől nyugodtan szárnyalhat a fantáziájuk... Azt hiszem ez az alapja annak, hogy egyedi tortákat alkothassunk az ifjú párnak, és a rájuk szabott menyasszonyi ruha és öltöny után "rájuk szabjuk" a menyasszonyi tortát is. Nem tudom, lehet, hogy aztán rosszul gondolom...
Már készül is a következő torta a kiállításra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése